Mit tehetek, ha a másik rendszeresen szívja az energiám?

2015-08-26 at 07:22

Egy barátom, ki szeretné névtelenségét megőrizni, a következőt kérdezte tőlem:

A bennem keletkező “rossz érzés tömeg” a másikban is rossz érzést kelt? Én sokszor mintha úgy látnám, egyesek szívesen “szívják az energiámat”. Mintha ez a kényszeres (számomra nem kellemes) kommunikációt élveznék. Lehet, hogy rosszul érzékelem?
A válaszom:

 

A figyelem az figyelem az figyelem. Természetesen ideális a "jó érzéseken" keresztül figyelmet kapni, de ha ez nem lehetséges, akkor, ha mindenképpen figyelemre vágyom, megelégedhetek az akármilyen figyelemmel. A másik rossz érzése figyelem. Gondold el, elég egyszer eléggé megsértsek valakit, és akár éveken át szívhatok abból figyelmet, minden egyes alkalommal, amikor rám gondol! Ehhez vegyük még hozzá, hogy jelenlegi kultúránkban nagyon nem tanuljuk meg, hogy hogyan okozzunk a másiknak jó érzést, és már kész is a baj.

Nagyon gyakran, ami vicces (vagy tragikus), hogy a másik nem akar rosszat. Mármint tudatosan, ő nem szeretne nekem rosszat, nem szeretne nekem ártani. De mivel krónikus figyelemhiánya van, és fél, hogyha nem kap elegendő figyelmet a környezetéből, akkor meghal, ezért szerencsétlen próbál a rendelkezésére álló eszközökkel figyelmet csiholni magának. A probléma, (és nagyon sokan ezért ragadnak bele ebbe a szerepbe), hogy ez a figyelemszerzési módszer nem hatékony, mert a másik nem önként adja nekem a figyelmét. Akit néhányszor jól megsértek, nem fog akarni velem továbbra is kapcsolatba lenni, ezért folyamatosan egyre újabb és újabb emberek után kell nézzek.

Ironikusan, az emberek azoknak adnak figyelmet, akiktől ők is figyelmet kapnak. Azok társaságát keresik szívesen, kik társaságában ők maguk is jól érzik magukat. Tehát, ha figyelmet szeretnék, adnom kell figyelmet, ha jól szeretném magam érezni, sokat segít, ha elérem, hogy a körülöttem lévők jól érezzék magukat.

Ez az ő szemszögéből.

A te szemszögedből, vagyis "mit tehetek, ha a másik rendszeresen számomra nem kellemes kommunikáción keresztül szívja az energiám"?

Én két dolgot tennék, attól függően, hogy mennyire fontos nekem ez a kapcsolat.

Egy:

Lezárnám. Akár teljesen, akár azzal a feltétellel, hogy "Amíg nem változtatsz a stílusodon, és nem lesz számodra is fontos, hogy jól érezzem magam, hogyha veled beszélek, addig nem tudok figyelmet szentelni neked."

Ha ez nem egy kérés, hanem egy megváltoztathatatlan közlés, (ahogyan az eső elkezd esni, és ha nem is esik jól, tudomásul veszem, már nem emlékszem, azon a tréningen, amin voltál csináltunk ilyet?), akkor a másik a nem várt energia impulzustól állíthat magán. Feltéve, hogyha fontos vagy számára - pontosabban, hogyha fontos számára az a figyelem, amit tőled kap(hat).

Másik:

Nem is várom el, hogy másképp viselkedjen, mint, hogy szívja a figyelmem. Ha már nem várok mást, mint amit a másik tesz, már gyakran sokkal könnyebb kezelni a helyzetet. Onnantól úgy állok neki, hogy teljes figyelmemet adom, és nagy eséllyel semmit nem kapok vissza, és ez teljesen rendben van. Mert látod a trükk, hogy az érzéseimről én döntök. Akármi történik, én nem vagyok köteles sem így, sem úgy érezni. Tehát, ha elfogadom, hogyha van egy ember, vagy embercsoport, akit most nem szeretnék (vagy nem tudok) kizárni az életemből, de folyamatosan a figyelmemre pályázik, akkor a velük töltött idő során teljes figyelmet adok nekik. Miért? Mert a belefektetett idő ugyanannyi, mégis az eredmény sokkal másabb. Hiszen ő figyelemre pályázik - olyan, mint egy üres tartály. Minél gyorsabban telik meg ez a tartály, annál gyorsabban fejeződik be a vérszívása. És van egy érdekes tulajdonság, amit megfigyeltem: ha egy bizonyos határ felé telik a másik "figyelem tartálya", hívjuk ezt kb. 80%-nak, akkor megváltozik maga az ember is. Már nem bánik olyan szűkmarkúan a figyelmével, hiszen érzi, hogy már van neki bőséggel, és akkor szívesebben ad. Természetesen ez a "billenési pont" minden embernél más és más, hiszen van, akinek sok figyelemre van szüksége, van akinek egy kevésre, hogy elérje ezt a billenési pontot. Természetesen, nem mindenkivel lehet, és szerintem nem is érdemes így foglalkozni, van, akivel egyszerűbb lehet megszüntetni a kapcsolatot - de ha ez nem lehetséges, akkor tudni kell azt is kezelni, és erre való a maximális figyelmi állapot.

Zárszóként: csak a billenési ponton innen, vagyis, hogyha van számára elegendő figyelem, lehet bármilyen intelligenciát igénylő dolgot megbeszélni. Előtte nem érdemes, mert amíg a másik figyelemre éhes, nem tud ettől elvonatkoztatni. Ugyanúgy, hogyha nem eszel semmit egész nap, csak a vacsorán jár az eszed, már mindenhova, ahová nézel, ennivalót látsz, és valaki odajön hozzád megkérdezni, hogyan működik az Univerzum. Ha kirobbansz, nem vele van a baj, nem is veled, hanem a jelenlegi figyelmi állapotoddal. Valószínű, hogyha eszel, sokkal szívesebben válaszolsz az Univerzum kérdéseire.

Tehát ha a másik figyelemre éhes, etessük meg, különben semmit nem tudunk majd vele kezdeni, hiszen a figyelem éhség elborítja az agyát.

Rendben van ez így?

Válasz ez a kérdésedre?

 

Te ezzel egyetértesz? Kérdeznél? Hozzászólnál? Írj a kerdes@figyelemtrening.hu -ra, vagy lenn szólj hozzá!